Hunyadi János: A Törökverő Hadvezér, Aki Meghatározta Magyarország Sorsát
A középkori Magyarország egyik legjelentősebb alakja, Hunyadi János neve szorosan összefonódott hazánk történelmével. A legendás hadvezér, aki rendkívüli katonai képességeivel és stratégiai látásmódjával évtizedekre megállította az Oszmán Birodalom európai terjeszkedését, nem csupán a csatatéren bizonyított. Politikai vezetőként is kiemelkedő szerepet játszott hazánk történelmében, hiszen ő volt Magyarország első kormányzója. Életútja, katonai és politikai pályafutása egyaránt példaértékű, személye pedig olyan szimbólummá vált, amely a nemzeti ellenállás és a keresztény Európa védelmének megtestesítőjeként él tovább a magyar történelmi emlékezetben.
Származása és korai évei
Hunyadi János 1407 körül született Kolozsváron, egy egyszerű havasalföldi családban. Apja, a feltehetőleg kun származású Vajk havaselvi bojár volt, anyja pedig Morsinai (vagy Morzsinay) Erzsébet. Származásával kapcsolatban számos legenda és eredettörténet maradt fenn, melyek közül a leghíresebb szerint valójában Luxemburgi Zsigmond király törvénytelen fia volt. A történet szerint Zsigmond egy királyi gyűrűvel igazolta fiához fűződő titkos kötelékét, ezt azonban egy holló elragadta, amit Hunyadi egy nyíllövéssel szerzett vissza. Bár ez a történet inkább a legendák világába tartozik, a holló mint jelkép mégis megjelenik a Hunyadi-címerben, örökre megőrizve ennek a titokzatos örökségnek az emlékét.
Hunyadi János katonai pályafutását apródként kezdte, előbb Ozorai Pipó, majd Lazarevics István szerb despota szolgálatában állt, mellettük megismerve a török harcmodort. 1427-től Újlaki László, később Csupor Demeter csapataiban szolgált. Karrierje akkor vett jelentős fordulatot, amikor 1430 körül Luxemburgi Zsigmond király szolgálatába lépett. Ekkor kötött házasságot horogszegi Szilágyi Erzsébettel is, mely házasságból két fiú született: László 1431-ben és a későbbi híres király, Mátyás 1443-ban.
Katonai tapasztalatai és felemelkedése
Hunyadi János pályafutásának egyik jelentős állomása volt, amikor 1431 és 1433 között Zsigmond királyt elkísérte Itáliába, ahol Milánóban, Filippo Maria Visconti herceg udvarában tartózkodott. Itt megismerte a kor egyik legfejlettebb zsoldoshadseregét, a condottieri haderőt, amelynek taktikáit később saját hadviselésében is alkalmazta. Ezt követően 1433-tól udvari lovagként szolgált, 1434-ben pedig Bázelbe, majd Csehországba is elkísérte a császárt, és részt vett a huszita háborúkban. Ezek a különböző hadszíntereken szerzett tapasztalatok rendkívül értékesnek bizonyultak későbbi katonai pályafutása során.
Hunyadi János fokozatosan emelkedett a ranglétrán: 1439-ben szörényi bán, vagyis zászlósúr lett Albert király alatt. Amikor Albert 1439-ben elhunyt, Hunyadi a lengyel Jagelló Ulászló megválasztásáért harcolt. A király hálából 1441-ben Újlaki Miklóssal együtt kinevezte erdélyi vajdának, temesi ispánnak és nándorfehérvári főkapitánynak. Ezzel a déli határ védelmének legfőbb irányítója lett, egy olyan pozícióban, amely meghatározta további életútját és a magyar történelemben betöltött szerepét.
A törökellenes harcok kezdete
Miután az ország déli határainak védelmezője lett, Hunyadi János életcéljának tekintette hazája védelmét és a török kiűzését1. Első jelentős ütközetét a törökök ellen 1441-ben vívta Szendrőnél, ahol Isza (más forrásokban Iszhák vagy Isak) bég seregét verte meg. 1442-ben egymás után több ragyogó győzelmet aratott az oszmánok ellen: sikeresen védte meg Erdélyt Mezid bég támadásától, jelentős győzelmeket aratva Marosszentimrénél, Nagyszeben közelében és a Vaskapunál.
Ezek a korai sikerek nemcsak katonai jelentőséggel bírtak, hanem megalapozták Hunyadi hírnevét is mint a kereszténység védelmezője. Érdemei alapján rövid idő alatt tekintélyes birtokadományokban részesült, és halálakor már olyan hatalmas földterületek, összesen mintegy négymillió katasztrális hold tulajdonosa volt, amihez fogható magyar földön sem azelőtt, sem azután nem volt egy kézen. Óriási vagyona jövedelmét, ezernyi familiárisának katonai és politikai súlyát azonban elsősorban a török háborúk céljaira fordította.
A hosszú hadjárat és a várnai csata
Hunyadi János 1443-ban vezette első nagy jelentőségű hadjáratát a törökök ellen, amely a történelembe „hosszú hadjárat” néven vonult be. 1443. július 22-én Hunyadi vezetésével és I. Ulászló király részvételével indult meg a balkáni hadművelet, melynek során egy 35 ezres sereg nyomult előre mélyen a Balkán-félszigeten. A magyar, szerb, lengyel, bosnyák és német csapatok Drinápoly (a mai Edirne) elfoglalását tűzték ki célul. Bár a téli időjárás és a járhatatlan hágók miatt a sereg kénytelen volt visszavonulni, a hadjárat során több ütközetben is megverték a velük szemben álló török erőket, és egészen Szófiáig jutottak.
A sorozatos győzelmek azt a reményt keltették Európa-szerte, hogy a törököt ki lehet verni a kontinensről. A sikeres hadjárat után 1444 nyarán megkötötték a drinápolyi békét, amely biztosította a szerb és bosnyák államok függetlenségét, valamint 100 ezer arany hadisarc megfizetésére kötelezte az oszmánokat. Ám a békekötés ellenére, a pápa és európai szövetségesek biztatására Hunyadi és Ulászló király újabb hadjáratot indított 1444 őszén, amely a várnai csatában tragikus vereséggel végződött. A csatában I. Ulászló király is életét vesztette, Hunyadi pedig csak nagy nehézségek árán menekült meg.
A vereség után Vlad Dracul havasalföldi vajda elfogta Hunyadit, és csak a nádor háborús fenyegetésére bocsátotta szabadon. Ez az incidens jól mutatja, hogy már ekkor milyen jelentős befolyással bírt Hunyadi a magyar politikában, hiszen szabadulásáért az ország legmagasabb méltóságai léptek fel.
Kormányzósága és politikai vezetése
I. Ulászló halála után az országban átmeneti rendszert kellett bevezetni, mivel a trón egyetlen lehetséges örököse, a kiskorú V. László Bécsben tartózkodott III. Frigyes német-római császár gyámsága alatt. 1445-ben Hunyadi Jánost az öt főkapitány egyikévé és az országos tanács tagjává választották. Egy évvel később, 1446. június 5-én a rákosi országgyűlés Magyarország kormányzójává választotta őt, szinte teljes királyi hatalommal. Ez a tisztség korábban ismeretlen volt a magyar történelemben, így Hunyadi János lett az ország első kormányzója.
Kormányzóként Hunyadi nem teljes körű hatalmat kapott – valójában nem is törekedett rá –, hanem bizonyos korlátok között gyakorolhatta hatalmát7. Feladataihoz tartozott a haza megvédése a török veszéllyel szemben, a király kiszabadítása Frigyes gyámsága alól, valamint az önkényeskedő urak megrendszabályozása. Egy 12 tagú tanácsot rendeltek mellé, amely segített az ország kormányzásában, és egy állandó négyfős testület is támogatta. Hunyadi csak az országtanács jóváhagyásával dönthetett a különböző kinevezésekről és adományozásokról, és csak 32 jobbágytelekig adományozhatott birtokokat7.
Kormányzósága alatt Hunyadi háborút indított III. Frigyes császár ellen, azonban az osztrákokkal folytatott eredménytelen harcok után két évre fegyverszünetet kötött7. Emellett szervezett hadjáratot a Felvidéken garázdálkodó husziták ellen, valamint hűségesküt kényszerített a Magyar Királyságtól délre fekvő balkáni államokból. 1448-ban pedig egy magyar, havasalföldi és albán koalíció élén mélyen betört az Oszmán Birodalom területére, ám a második rigómezei ütközetben vereséget szenvedett.
A csatavesztés után Brankovics György szerb despota fogságába került, ahonnan csak megalázó feltételek árán szabadulhatott ki. Az országos tanács – Hunyadiért semmi áldozatot nem sajnálva – 100 000 arany váltságdíjat fizetett, és visszaadta Brankovicsnak a magyar kézen lévő szerb várakat is. Ez az eset jól mutatja, hogy milyen értékes volt Hunyadi az ország számára.
Hatalmi átalakulás és későbbi évei
Hazatérve a rigómezei vereség után, Hunyadi az ország erőinek egyesítését és a központi hatalom megerősítését tűzte ki célul, ebben a törekvésében Vitéz János volt a segítőtársa. 1450-ben a császárral kötött pozsonyi egyezményben Hunyadi kénytelen volt elismerni V. László trónigényét. 1453-ban, amikor az ifjú V. Lászlót felnőtté nyilvánították, Hunyadi lemondott kormányzói tisztségéről, de országos főkapitányi tisztét és temesi ispánságát megtartotta. Szolgálatai elismeréseként a király Beszterce örökös főispánjává, grófjává tette, és címerét kibővítette az ún. besztercei oroszlánokkal.
Bár Hunyadit kormányzósága idején sokan gyanúsították a királyi trón megszerzésére való törekvéssel, ezek a vádak valójában alaptalanok voltak. Lemondása után sem vonult vissza teljesen a közélettől, hanem továbbra is aktívan részt vett az ország védelmében. 1454-ben Krusevácnál Feriz bég seregét verte tönkre, és javaslatot tett egy százezer harcosból álló sereg szervezésére és a török Európából való kiűzésére. Sajnos támogatókat nem talált tervéhez, pedig ez talán megváltoztathatta volna a régió történelmét.
A nándorfehérvári diadal és Hunyadi öröksége
Hunyadi János utolsó és egyben legnagyobb győzelmét 1456-ban aratta, amikor a II. Mehmed szultán által ostrom alá vett Nándorfehérvárt (a mai Belgrádot) védte meg. Az oszmánok 1453-ban elfoglalták Konstantinápolyt, majd 1455-ben Szerbiát is, és ekkor már egyértelműen Magyarország felé fordult a figyelmük. A nándorfehérvári csata a középkori magyar hadtörténelem egyik legjelentősebb eseménye volt.
A védelemre Hunyadi – sógora, Szilágyi Mihály segítségével – a bárói ligák és az országgyűlés támogatása nélkül, saját birtokaik és pozícióik bevételéből készült fel. A várat 1456 júliusában ostromolta meg a szultáni fősereg. Hunyadi csónakokkal áttörte a török flottazárat, felgyújtotta az oszmán gályákat és ellátmányt juttatott a várba. A döntő ütközetre július 21-22-én került sor, amikor Hunyadi saját seregével – mely 200 hajóval is rendelkezett – és a Kapisztrán János által toborzott parasztokból álló keresztesekkel együtt fényes győzelmet aratott a szultán többszörös túlerőben lévő seregén.
A győzelem legendás pillanatát Dugovics Titusz hőstette jelenti, aki a várra felmászó török zászlóvivőt magával rántotta a mélybe, ezzel megakadályozva, hogy az ellenség kitűzze jelképét. A diadal hírére III. Calixtus pápa elrendelte a déli harangszót: a győzelem emlékére és a keresztény világ összefogásának jelképeként, amely szokás a mai napig él.
A diadal után azonban pestisjárvány söpört végig a katonai táboron, amelyben Hunyadi János is megbetegedett és 1456. augusztus 11-én Zimonyban elhunyt. Halála nemzeti tragédia volt, hiszen elveszítette az ország azt a személyt, aki évtizedeken át védte a határait és képviselte érdekeit a nemzetközi porondon is.
A nándorfehérvári győzelem hatása azonban hosszú távon kitartott: a szultáni fősereg hetven évig nem indított támadást Magyarország ellen3. Hunyadi János öröksége nem csak katonai sikereiben élt tovább, hanem fiában, Hunyadi Mátyásban is, aki apja példáját követve a magyar történelem egyik legnagyobb uralkodója lett.
Hunyadi János történelmi jelentősége
Hunyadi János a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb alakja, akinek tevékenysége jelentősen befolyásolta nemcsak Magyarország, hanem egész Európa sorsát. Katonai képességei, politikai éleslátása és hazaszeretete példaként szolgált kortársai és az utókor számára egyaránt. Közel két évtizeden át a törökellenes harc fő szervezője volt, és tizenöt éves dicsőséges hadvezéri pályája alatt negyvennél is több kisebb-nagyobb csatában győzte le a törököt.
Történelmi jelentőségét jól mutatja, hogy Hunyadi János talán az egyetlen olyan magyar történelmi személyiség, aki valóban világtörténelmi jelentőséggel bír. A nándorfehérvári sikere és a nagyszámú, Kapisztrán Szent János vezette és szervezte európai keresztes sereg élén megszerzett pozíciói révén lényegében fél évszázadra véget vetett a török hódításnak a balkáni színtéren.
Hunyadi kultusza a magyar történelmi emlékezetben is jelentős szerepet játszik. A két világháború közötti Magyarországon különösen erőteljesen jelent meg alakja mint a keresztény Európa védelmezője és a nemzeti ellenállás szimbóluma. Személye nemcsak a történelmi emlékezet része, hanem politikai program is volt: a független és történelmi méretű Magyarország újjáépítésének szimbóluma a trianoni traumát követően.
Hunyadi János a magyar történelem egyik legkomplexebb és legtiszteletreméltóbb alakja, aki az egyszerű havasalföldi családból származó katonából saját bátorságának és vitézségének köszönhetően emelkedett fel a legmagasabb pozíciókba. Emberi és hadvezéri képességeit mutatja, hogy 1441-től 1456-ig részt vett minden jelentős ütközetben, melyet az ország vagy éppen a keresztény Európa vívott a törökökkel. Életműve, hazája iránti elkötelezettsége és katonai zsenialitása olyan értékek, amelyek ma is példaként szolgálhatnak minden magyar számára.